Mi mit jelent?
A mobilitás azt jelenti, hogy az adott ízület a maga normális, fiziológiás mozgásterjedelmét képes bejárni. Ehhez kellenek kellően rugalmas lágyrészek, egy jó neuromuszkuláris kapcsolat, propriocepció és megfelelő izomerő is. A fiziológiásnál kisebb terjedelem esetén hipomobil, annál nagyobb mozgástartománnyal rendelkező ízületet hipermobilnak nevezzük. A stabilitás pedig az, hogy ezt a mozgást kontrolláltan, koordináltan, helyesen tudja végrahajtani a térben.
A hipermobilitást okozhatja rugalmatlan kötőszövetes környezet, izomfeszesség, egy hegszövet, izomerő csökkenés, stb. Az aktuális okot megtalálva lehet a mozgástrejedelmet növelni.
Hipermobilitás esetén az átlagosnál lazább kötőszöveti állapotok mellett találhatunk egy nem megfelelő propriocepciós képességet. Ilyenkor az agy nem érzékeli hol van a fiziológiás határ, így tovább engedi a mozgást, ami azonban hosszú távon sérülésveszélyt rejt magában. Ebben az esetben jöhetnek a fiziológiás mozgáshatárt beállítva, véghelyzetben végzett gyakorlatok, hogy újratanítsuk az agynak, hol van a stop.
Testünk úgy lett megalkotva, hogy az egymást követő ízületek egyike stabil, majd a rákövekező mobil. Ha ez az egyensúly megborul, a fájdalmak, sérülések előfordulása gyakoribbá válik.
Ha egy alapvetően mobil ízület veszít a mozgékonyságából az a szomszédos – eredendően – stabil ízületeket is érinti, amelyek adnak egy kicsit a stabilitásukból, hogy kompenzáljanak. Ha pedig egy stabil ízület veszít a pozíciójából, a másik két mobil ízület próbálja támogatni feladatában és csökken a mozgékonyságuk.
A mobilitás (habár részben feltétele) de nem egyenlő a flexibiltással (hajlékonyság).
Ezért nem mindegy milyen okból erősítünk vagy mobilizálunk. Végezhetünk mobilizáló feladatokat reggeltől estig, ha a vállunk azért lett hipomobil mert a könyökízület vesztett a stabilitásából, mit sem ér a sok gyakorlás. Derítsd ki a probléma forrását és kezeld célirányosan, időtakarékosan.
Most akkor mit is csináljunk?
Persze, itt jön ismét az, hogy az ülő életmódunk miatt nagyon nagy szükség lett a különböző mobilizáló programokra, hogy a sok egy helyben töltött időt kompenzáljuk. Hiszen amit nem használunk, elveszítjük és a kötőszövet ha nincs mozgásban tartva, összetapad. Naponta minden ízületet járjunk be teljes mozgáspályáján legalább egyszer.
Az alábbi videóban egy mobilizáló gyakorlatsort mutatok be bokától a fejbúbig, amit prevenciós, egészség megőrzés (tehát nem rehabilitáció) céljából állítottam össze.
Ha pedig szakemberre van szükséged, hogy kiderítsd mi okozza a mozgásszervi panaszaiadat, engem itt találsz. 🙂
Szeretettel várlak!
Kiemelt kép: Robert Collins