Mire gondolsz, ha azt hallod fascia?

Nagyon sokat tudunk az izmokról, akkor is ha nem ehhez kapcsolódik a szakmánk. Tudjuk hol futnak, merre tapadnak, honnan erednek. Mivel erősíthetjük, nyújthatjuk őket. Vajon mi a helyzet a fasciával? Mitől lesz egészséges, mi történik ha “megbetegszik”? Hol helyezkedik el a testünkben?

Számos kutatás foglalkozott/ik most ezzel a kérdéskörrel. Először egy császármetszés utáni hegkezelés workshopon találkoztam azzal a gondolattal, hogy vele is kell(ene) foglalkozni egy regeneráló, rehabilitáló fázis során. Itt kaptam az ajánlást, hogy ha érdekel jobban a téma, keressem az Oriolus-Med képzéseit és valóban, sokat tanultam náluk.

Gyakran hasonlítják pókhálóhoz, vagy a narancsban megtalálható fehér hártyákhoz, a rostokkal való hasonlóság miatt.

A fascia, magyarul kötőszövet, a testünkben mindenhol megtalálható rostos, rugalmas szövet, amely körbeveszi a belső szerveinket, támasztja a benne futó ereket, idegeket, minden izomrostot.  Ha egészséges állapotban van, segíti az izmaink munkáját, így kevesebb energia ráfordítással tudjuk kivitelezni őket, csökken a sérülések előfordulása illetve az edzések utáni regenerálódás is gyorsabbá válik.

Mit szeret a kötőszövet?

A hidratáltságot (sok folyadék, víz bevitele) illetve a változatos, hintázó-rugózó, dinamikus mozgásokat a tér mindhárom síkjában.

Mi történik vele ha nem használod, nem mozgatod eleget? A rostok összetapadnak, nem tudnak elcsúszni egymáson, surlódnak. Akadályozzák az izmok munkáját, ami többlet energia felhasználással jár és gyulladáshoz is vezethet.

Nem feltétlenül csak a mozgásszegény életmódra kell ilyenkor gondolni. Sérülés, műtét után, hosszas ágyhoz kötöttség esetén nem csak a csontok és izmok, hanem a kötőszövet is veszít a funkciójából. Valamint az egyoldalú terhelés is okozhat fasciális eredetű problémát.
Fun fact: az izomrostok 70%-a tapad az inas végződésében, a maradék 30% a környező fasciákba fut ki.

Végezz minél többféle, változatos mozgásformát, hogy fitten tartsd fascialáncaidat, akár a komfortzónádon kilépve is.

Ha ennél részletesebben is érdekel a téma (ez csak egy felszínt kapargató, rövid ismertető volt 😉 ), ajánlom, hogy a kutatásban élen járó szakemberek munkáját kövesd figyelemmel. A teljesség igénye nélkül: Robert Schleipp, Helen Langevine, Carla Stecco.