Mindenki találkozik élete során a fájdalommal. Néhány ritka esetben vannak olyan emberek, akik nem képesek a fájdalmat érzékelni, de ők sajnos nem élnek sokáig.
A fájdalmat negatív élményként éljük meg. A krónikus, hosszan tartó fájdalom tönkreteheti az életem. Ha nem tudok dolgozni, a gyermekemet felemelni, jól érezni magam mert meggátol a fájdalom…
Mindenkinek van elképzelése, hogy mi a fájdalom, hogyan jön létre. Általában ez: a testem egy bizonyos pontján fájdalmas inger ér, amit a nociceptorok a gerincvelő hátsó szarván eljuttatnak az agyba. Ezután az agyam egy általa megfelelőnek gondolt választ küld pl. elrántom a kezem a forró lábastól.
A kutatások azonban ennél összetettebb felfedezésekre jutottak. Nézzük akkor meg egy kicsit jobban:
-
A fájdalom mindig valós, bármi is okozza.
A fájdalom egy szubjektív érzet, nehezen mérhető. Mégis a fájdalom amit megélsz, tényleg létezik. Akkor is ha a CT, MR, röntgen, stb. nem mutat semmilyen elváltozást. Akkor is ha mások (akár az orvosod) azt mondjákk, ennek nem kellene ennyire fájnia.
-
A fájdalom függ a korábbi élményektől, a szituációtól, asszociációktól.
Az agy emlékezik, összefüggéseket alkot. A piros színt a meleggel, tűzzel kötjük össze. A kéket pedig a hideggel. Külföldön már alkalmazzák a VR technológiákat a fájdalomcsillapításban. Az égési sérültek sebeinek ktéscseréjekor a páciens egy VR szemüvegen keresztül azt látja, ahogyan a havas hegyekben síel… elég klassz, nem?
-
A fájdalom nem a szöveti állapot visszajelzése.
Egy sérülés után a szöveti gyógyulás sokkal tovább tart, mint ameddig fájdalmas az a terület. Illetve lehet fájdalom olyan területen, ahol szöveti elemek épek, köszönik szépen, jól vannak.
-
A fájdalom egy védekezési rendszer.
Egészséges helyzetben a fájdalom azért van, hogy megvédjen a sérülésekől, veszélytől, hogy életben maradj. Ha az agy egy adott helyzetet veszélyesnek ítél meg, fájdalmat képes generálni, hogy kihozzon abból a szituációból. A baj akkor van, ha ez a fájdalom fennmarad akkor is, amikor nincs veszélyhelyzet.
-
A mozgás a megoldás.
Mozogni nem a fájdalom mellett, összeszorított fogakkal kell. Hanem addig a határig, amit enged az agy és onnan fokozatosan tovább haladni. Megmutatni az agynak, hogy ez nem veszélyes és engedheti ezt a mozdulatot. Ha semmi más nem megy, elképzelni a mozdulatot is hatásos.
Ez csak egy csipetkéje a fájdalom miértjének, az emberi test, az agyunk bámulatos működésének. Viszont ahogy egyre jobban megértjük, egyre hatékonyabban tudunk segíteni a fájdalommal élőknek.
Felhasznált irodalom:
